Versek

Olvadás

Úgy tűnik, esik az eső,

egyenesen sír a tető

szomorú vajon hogy lehet,

amikor a nap kint nevet.

Ahogy kimerészkedek csak

akkor látom becsapásnak

a habtenger olvadást.

Nem kell rám az esőkabát.

A táj egy hatalmas harctér,

ahol két évszak összeér

és csatázik. Az idő rossz,

szeszélyes és változatos.

A megenyhült hőmérséklet

kiengedi a vizeket

fagyos jégbörtöneikből,

mint egy király kegyelemből.

Irodalom

Elvadult bozótot látok

mely kusza, szövevényes és

egyáltalán nem szép már, sőt

csupa vadhajtás az egész.

Sorai rendezetlenek.

Végeik egyikén sincsen

bimbó, ami gyönyörködtet

párban nyíltan, szerelmesen.

Érthetetlen, eltévedek,

belsejében a tartalom

nem csábít enyhülésre sem,

árnyékra egy kemény napon.

Hol van olyan régimódi,

de munkáját értő kertész,

aki a Növénynek formát,

mondanivalót adni kész.

Metamorfózis

Végül csupa kéz

és láb vagyunk már.

Összeöleljük

a másikat, mint

egy nagy tenyér a

marka tartalmát.

Rajtad kívül más

semmi nem érint.

Veríték ragaszt

össze bőrünknél-

fogva kettőnket,

s egy-két helyen

egybeolvadunk:

elkeverednél

ágyékommal az

arcommal egyben.