—Szóval, tisztelt professzor úr, ön azt állítja, hogy annak a folyamatnak, amit az emberek álomnak neveznek nincs jövőbe tekintő szerepe, látnoki képessége?
—Ez így igaz, uram! Az álom nem más, mint az agy fáradozása azon, hogy feldolgozza a minket nap, mint nap érő inputokat, felossza az átélt eseményeket, információkat, raktározza és ülepítése azokat, hogy meg ne bolonduljunk.
—Akkor mivel magyarázza, hogy őseink oly sok figyelmet szenteltek az álomfejtésnek? Vegyük példának József esetét!
—Elnézést, de nem értem miről beszél?
—Ön nem ismeri a Jákob fiának történetét, aki megfejtette az egyiptomi fáraó álmait?
—Nem, sajnálom.
—Ami azt illeti, sajnálhatja is.
—Én nem olyan értelemben sajnálom, hogy nem olvastam, hanem abban, hogy nem tudok önnek segíteni és nem értem önt. Az álomról alkotott nézeteiről, sőt még a Bibliáról is azt vallom, hogy babonaság.
—Értem. Ön mindent tudományosan akar megindokolni, megoldani, pedig a tudomány keretei igenis szűkek. Az érzelmekre nem lehet magyarázatot adni azzal, hogy valamilyen agyalapi mirigyre hivatkozunk. Aki semmiben sem hisz, semmit sem remél, nem érez, és ha nem érez, akkor nincs lelke. Én nem látom Istent, nem hallom, de érzem. Semmiben sem hinni, és semmit nem remélni a legkönnyebb a világon, egyenlő a semmivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése