Versek

Jövendőbelim

Kádban fekszem, mozdulatlan

Vízüveg lepi a testem,

Gondból font töviskoszorú-

Korona van a fejemben.

Lehunyt szempillákkal hagyom,

Agyam lásson szemem helyett,

Magam elé képzelem azt,

Ki még nincs, de majd szeretek.

Ha itt lenne, ökölbe gyűrt

Kezeim kisimítaná;

Ölelne mint a ruháim;

Szívem kihűlni nem hagyná.

S bár az arca homályos,

Maga a hold sem világít,

De a napfényt visszaveri.

Így Ő is létezni látszik.

Rajtakapott szépség

Rég minden reggel arra ébredek,

Sok kis madár szövi a kék eget.

Így megy ez tavasz óta, azt hiszem

Énekelve a nagy munka közben.

Enyhe szellő lengi be a szobát.

A kiterítve száradó ruhák

Utána kapnak, de elszökik,

Ujjai a hajamat fésülik.

Minden értékesebbnek tűnik, mert

Napsugártól aranyos a kert;

Ám hogy egy levél sem eladható,

Nem értékeli csak pár halandó.