Reggeli kívánság

Ma reggelre is kifakult az ég

fekete sátra világoskékre,

hiába volt az éjjel még meg sem

születettek és holtak sötétje.

Báránybőrbe bújt farkas volt minden

felhő odafent leöltözötten,

fellegbe gyűlve. Néztem, azóta

sem szabad elfogott tekintetem.

Mint ahogy a gyertya könnyezve ég,

ugyanúgy én is nehezen megyek;

hagyom, hogy lehunyt szempilláimra

az agyamból képek vetüljenek.

Fehér szirmokkal megadja magát

egy kis virág, hogy megillatozom.

Remélem minden dolgom hasonló-

képen telik el e mai napon.

Kép a jövőnek

Addig marta a hő az ég

szemeit, hogy esőt könnyez.

Ilyenkor a padlásra vitt

emlékeink előjönnek.

A múlt szépítő tükrében

jó anyám kora ősz haját

fésülgeti, amit ott még

dúsnak és szép sötétnek lát.

Szavaim előcsarnokát

bezárva csak nézni tudjam:

odakint a villámlás, mint

fényképezőgép, elvillan!