Hajnal
Enyhül az ég,
nem haragszik
s láthatom,
én, koránkelt,
én, ki sötét
voltam eddig
tőle kapok
egy szép reggelt.
Tárt karokkal
körülölel
érezteti,
álmodhatok
harmatfákon
ért gyöngyökkel
és még semmi
sem fájt nagyon.
Halkan, csendben
szíven szólít
sok kis madár
egy éneke.
Bájos a táj.
Varázslók? Itt?
Zárt ablakok
nyílnak bele.
Még csókjait
bomlasztja szét
a csokorba
kötött napfény.
Ha elmennék
is, még azért
te élsz bennem,
mint szép szerény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése