Röpkék

Talán… mert

repülőgépek, úrhajók elől

egyre messzebb húzódik Isten,

fel nem adva magát az embernek

messze tőlünk, hogy rajtunk segítsen.

Pársoros

Hiába függönyzi

eső az ablakom,

tudom, hogy gondatlan

gazda volt a nyáron.

A mező zöld szőnyeg,

ahogy végig veri

óriásit porzik

ameddig csak látom.

Nagyon féltem

szemeim,

de ha vakság kell,

az legyen

hűs kezeid takarása,

hogy fájdalmam

enyhítsem.

Nyár

Oly fulladt a levegő,

Mint gázpalack, ha nyitva;

Hogy felrobbanjon minden

Elég lenne egy szikra.

Éj

Nem anyám az éj, hogy elaltasson

De feslett nőm, ki szórakozni hív,

Elhessegeti tőlem az álmot

mire madárként verdes bennem a szív.

Évszakok

A gyümölcsöt, mit a tavasz

A fákra aggatott,

A nyár megtartotta,

Viszont az ősz láthatatlan

Keze lenyesi, hogy aztán

A tél elfogyassza.

Egyszerű kívánság

Szél gyűri a víztükröt, hiába.

Ó, bárcsak a szüleim orcája

Simulhatna ki ily könnyedén.

Apám

Fejéről már nem

Havaz a korpa.

Rég bekerült már

Abba a korba,

Hogy mi megmaradt

Nyáron is deres,

Mert ő bizony már

Ötvenes.

Mindig érzek

Nem megy át rajtam hirtelen érzés,

Minthogy egy magányos hullám sincsen;

A tenger is örök mozgásban van,

Nem feltétlenül kell vihar bennem.

Éva

Áhítattal fürdik.

Oly jól esik neki!

Úgy önt vizet, mint ki

Magát kereszteli.

Határtalan

Semmi sem lehetetlen

Odafenn a hegyekben

Ma piros hó esett

Vagy csak a nap festeget.

Dicséret

A természet kész csoda:

Isten nevét hordozza.

Világvége

Mint egy öreg kaktusz

Elvesztve tüskéit

Egyre kevesebbek

Az erdők és a hegyek.

Nagyra tátja száját

Fölöttünk az űr, és

Nemsokára talán

el is nyelhet minket.

Ihlet – múzsa

Repülnék, de ablakszárnyaim

Ha önmaguktól ki nem nyílnak,

Kell, hogy kivágja egy erős szél

Vagy feloldják szép, áldott ujjak.

Új jelenés

A Nap egy fa mögé tér be,

Mintha csak ama

Csipkebokor égne.