2011. augusztus 20., szombat

Új hangon


Nyári fohász


A híd, melyen átjöttem,
csak délibáb lehetett,
azért tűnt el mögülem,
hogy vissza sem mehetek.

Kötél testen harang fej
emelkedik fel, kiált
nyelvét is kilógatva,
mint e melegben kutyák.

Nem kellene levelet
tépdesnie a szélnek
a fákról, hogy megtudja,
szeretjük-e. Remélhet.

Tüske van rózsa nélkül.
A cserepes ajkú föld
inná az ég átlátszó
vérét már mohón, csak öld.

Fusson ki az ég, mint a
tej, annyi felhő legyen,
odakozmáljon végül
és szakadatlan essen.

Képek

Hogy koldustenyér-üresen
az éjszakában remegek
csak azért van, mert télen is
sétálni nagyon szeretek.

Ötletet ad a hó neon
fénye, és hogy ezt leírjam,
meg a tükör darabokat
előttem az útra szórtan.

Hideg van. A kéményekből
szállingózó dzsinnek unják,
hogy az ember minden este
fázik, s nem kér inkább bundát.

Az ég tükrözi a város
fényeit: sok csillag ragyog;
felhő sem akad a Holdra,
hiába is aranyhorog.

Csak néha telik az éjem
így, hogy ébren is álmodom.
Szép a világ, csak látni kell
többet is egy pillanaton.

felfedezés


ha hamarosan nem lesz ősz
lehet felgyújtom a fákat
lángoljon az egész erdő
oly színekben mit nem láthat
egy évben csak egyszer az ember
de úgy látom zöld lombsátrat
tépni kezdik már a napsugarak
és felülről egyre többször
levéldarabok hullanak

hát itt van
tizenkilencedszer is

Még egy éjszaka


Előttem elnyel
az éj nagy szája
valakit, mégis
feléje tartok.
Ilyenkor már csak
kintről elhaló
léptekkel jövő
álomnak hatok.

Megadom magam
ahogy a fák is –
feltartott ágak
közé szél olvad;
söpörne engem
a levelekkel,
hogyha nem lennék
ugyanolyan vad.

Most találkozott
a föld és az ég
egymással, messze
van még a hajnal,
hogy elváljanak
és a virágok
megkönnyezhessék
őket harmattal.

még nyár van


még nyár van
noha ágaikra
soványodtak
már a fák
s feszíti a
fogoly nap
sugara
felhő-rácsát

még nő árnyék belőlem
míg a fák
aranyát szedem
gereblyém nagyobb
mintha
összetenném
két kezem

ha nem tudnám
hogy aludni
fekszik le
minden fűszál
azt hinném
e melegben
elfonnyad
de tél jön már

miért nem
érzünk belőle
legalább is
hideget
felállok mert
a szél most már
ellenem sepreget

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése