A tél előérzete

Kezdetben hideg van,

apró tűk táncolnak

ujjainkon, szürkén

rejtőzködik a nap.

Hazafelé-menti

fák égtől koldulva

fölfelé nyújtóznak

és várnak a hóra.

Ha cafatokban is

rázná rongyát Isten

természete össze-

varrná már, csak hintsen.

Karácsony otthon

Ahogy állok az esőn,

az csak nevet arcomon;

tekintetem előbbre

jár tőlem. Az alkonyon

szentjánosbogarai

a közeli falunak

szemeimbe repülnek

és kivertek ugatnak.

Az erősen megdőlt fák

továbbmenni intenek.

Már szívemmel bélelem

cipőim, tél közeleg.

Az eső még nem érzi

s kinézve majd reggel

megfagy, és utoljára

én nevetek szememmel.