Telefondráma

Szereplők: Anya, Feleség, Öcs, Anyós, Barátnő, Szerető, Férj, Rendőr.

1. kapcsolás

(Csöngetés. Szünet. Csöngetés. Szünet. Papucsok nehézkes, de közeledő csoszogása. Két tárgy egyszerre ütődik. A csöngetés abbamarad. Női hang szólal meg. Tónusából tulajdonosa idős mivoltára lehet következtetni.)

Anya:(magabiztosan) Mondjad, lányom!

Feleség: (meglepetten) Honnan tudtad, hogy én vagyok az?

Anya: Hosszú ideje nem keres más.

Feleség: Barátnőim sem jelentkeznek?

Anya: Megadtam nekik az új számodat.

Feleség: Nem mindig érkezek elsőként felvenni a telefont.

Anya: Anyósodra célzol?

Feleség: A kertben lenne a helye kitárt karokkal.

(Kuncog.)

Anya: Komolyan kellene venned a kettőtök kapcsolatát, lányom. Az nem megoldás, hogy te lejössz az udvarról, amikor ő felmegy.

Feleség: Ez fordítva is igaz.

(Nevet.)

Anya: Mikor nő be a fejed lágya?!

Feleség: Öcsémhez képest, aki fiatalabb nálam…

(Hadar. Saját mondataiba vág.)

… Tudod, a lányok…

Anya: (közbevág) Téged is hívott?

Feleség: (egykedvűen) Szerintem nem mer. Egy házőrzőnek is vannak előnyei.

Anya: Csak akkor jelentkeztek, ha kell valami.

Feleség: (színlelt felháborodással) Hogy gondolhatsz ilyet!

Anya: Gondolj bele! Nem így van? Mond, mi kell? Pénz? Csak ezret tudtam adni az építkezéshez.

Feleség: Nem, anya! Egyszerűen csak főzök és nem sikerül.

Anya: Hol rontottad el?

Feleség: először beletöltöttem a tésztát a lábasba, majd vizet öntöttem hozzá. Hiába sóztam, mikor feltálaltam, szétfőtt, majd egy ragadós masszává állt össze. Talán nem volt jó minőségű a tészta? Mi lenne, ha megtanítanád, hogyan kell házilag, itthon készíteni?

Anya: (bosszúsan) Még messze állsz tőle. Rossz volt a sorrend.

Feleség: Úgy érted, először a sót kell beletennem?

Anya: (ingerülten) Nem!

(Az asszony nehezen kap levegőt, tüdeje zihál.)

Feleség: Anyám! Alig hallak. Rossz a vonal. Mi ez a zúgás?

Anya: Vegyük sorra. Van nálad toll és papír?

Feleség: Megjegyzem.

Anya: Keress valamit, amire és amire írhatsz. Várok.

(Csend. Csak a telefon zúg a vonal egyik végén.)

2. kapcsolás

Öcs: Szevasz, nővérkém!

Anyós: (idegesen) Nővéred az öreganyád!

Öcs: Szerencséje, hogy nincs időm visszasérteni. Adja gyorsan a menyét!

Anyós: Még hogy én legyek itt a cseléd, akié a ház?! Míg lehívom az emeletről… Halló! Halló!

3. kapcsolás

Feleség: Te vagy az, öcsikém?

Öcs: végre te vetted fel. Figyelj, nincs sok időm. Már így is ellőttem egy kártyát.

Feleség: Hogyan?

Öcs: Elmondom, talán még hasznát veszed, buta kis nővérkém

Feleség: Újra becsapsz valakit?

Öcs: A valaki neve telefontársaság, nem egy konkrét személy, hogy lelkiismeret furdalást kellene éreznem.

Feleség: Van neked egyáltalán?

Öcs: Lényegtelen. Most viszonozd a szívességet. Találkoznunk kell.

Feleség: Hol vagy? Add meg a számod, visszahívlak.

Öcs: Automata, sok nullával, felesleges. Légy egy óra múlva a szokott helyen

Feleség: Nem tudom, fog-e menni. Ott vagy még? Halló?!

(Kiabálására csak ütemes sípolás válaszol.)

4. kapcsolás

Barátnő: Szervusz, drága!

Anya: (kétkedve) Te vagy az, barátnőm? Már lemondtam rólad.

Barátnő: Kérlek, ne haragudj. Nem vettem észre, hogy hívtál. Az unokám ma nálam volt és kikapcsoltam a telefon hangját, hogy nyugodtan alhasson. Csak most vettem észre a kijelzőn, hogy hívtál.

Anya: Ez lehetséges?

Barátnő: (lelkesen) Igen, hála az új telefonnak, amit a fiam szerzett be. Talán még üzenetrögzítőnk is lesz.

Anya: Mint a fontos embereknek? Akár egy irodában.

Barátnő: Ahogy mondod. A dolgozószobában annyi a gép, hogy félek takarítani ott. Az a sok kábel, Internet, vagy mi.

Anya: Úgy tűnik, van mit a tejbe aprítanotok.

Barátnő: Nem panaszkodok. A kicsikém félreteszi a fizetését

Anya: A középső? Még nem nősül?

Barátnő: Igen, pontosan a harmadik. Kedvese sincs. Mondogatom neki, hogy ne üljön egész nap itthon, menjen diszkóba, járjon lányok után. Ő azt mondja, ilyesmire nem költi a pénzét. Zene van a szobájában, ami pedig a nősülést illeti, először meg akarja alapozni a jövőjét. Nem rohan a vakvilágba. Saját lakást szeretne. Még hogy idegeneknél lakjon, még ha após, anyós is az illető!

Anya: Nálatok mi a helyzet? Oda nem költözhetne egy kislány?

Barátnő: Testvéreivel már így is sokan vannak. Menjenek csak mind el. Hagyjanak békén. Ne keressék utánam az eldugott itókáimat. Ha jól esik, iszok.

Anya: (keserűen) Hidd el, a túlzott szabadság egyedülléthez vezet.

Barátnő: A tieid már mind kiszálltak a fészekből?

Anya: Igen. A lányom férjhez ment, a férje családjánál él, a fiam meg ki tudja, hol csavarog.

Barátnő: Ügyesek.

Anya: Ellenkezőleg. Egyiküknek túl sok a problémája, még éretlen, míg a másik túlságosan is leleményes, mindig belekeveredik valami kétes ügybe. Nem tudom, hol rontottam el a nevelésüket. A lányom hamarabb elment, keveset volt a kezem alatt, öccse viszont meg is unt.

Barátnő: Meg kell találni az arany középutat.

Anya: Veled ellentétben túl fiatalon lettem anya.

Barátnő: Én mégis ott vagyok, ahol mások, sőt öt gyerekkel még előrébb. Kétévente egy. Ahogy a fiam mondaná, mindent meg kell tervezni.

Anya: (csüggedten) talán. Azt hiszem, választ kaptam a kérdéseimre.

Barátnő: (meglepetten) Ezért hívtál? Örülök, hogy segíthettem. Várj!

(Csöngés a háttérben.)

Anya: Két telefonotok van? Vagy ez flancos mobil?

Barátnő: Csak az ajtó előtt áll valaki. Itt mindig nagy a jövés-menés. Kész bolondok háza.

Anya: (halkan) Nem igazán unatkozol.

Barátnő: Szavamra, nem.

Anya: Na, jó! Nem tartalak fel.

Barátnő: Még hívj! Ha lesz időm, én is foglak.

Anya: Szervusz!

Barátnő: Szervusz!

5. kapcsolás

Feleség: Elnézést! Kis és társa cég?

Szerető: Nem, magánlakás.

Feleség: Bocsásson meg, de azt hittem, a férjem erről a számról hívogat engem.

Szerető: Talán rosszul tárcsázott.

Feleség: meglehet.

6. kapcsolás

Férj: (ingerülten) Hogy mertél a tárcámban kotorászni?

Feleség: Szia, drágám! Köszönöm kérdésed, én sem vagyok jól.

Férj: (mérsékelten) Ne haragudj! Egyszerűen idegesít, hogy otthon felejtettem a tárcámat.

Feleség: Azért kerestelek, hogy ezt tudassam veled. Sorra hívogattam a számokat, de nem tudtalak elérni. Sajnálom, ha kutatnom kellett a dolgaid között.

Férj: Semmi baj. Egy barátom szólt, hogy kerestél.

Feleség: (édeskésen) Ne izgulj! Nem féltékenykedtem. Nincs kire. Egyszer sem vette fel nő a kagylót. Nagyon szeretlek.

Férj: (zavartan) Igen… természetesen, gyermekeim anyja.

(Csend.)

Voltál már az orvoshoz?

Feleség: Még nem, de ha akarod, mindjárt felhívom a vizsgálatok eredményeivel kapcsolatban.

Férj: Tedd azt! Este még beszélünk.

Feleség: Csókollak.

Férj: Én is.

7. kapcsolás

Feleség: Halló, doktor úr?

Doktor: Igen, kérem.

Feleség: Köszönöm, hogy visszahívott.

Doktor: Semmiség. Úgy gondoltam, sürgősen beszélnünk kell. Sajnos egyéb elfoglaltságaim miatt csak most szakíthattam időt önre.

Feleség: Igen, hallgatom.

Doktor: (gondterhelten) Jobb lenne személyesen.

Feleség: (ijedten) Valami baj van?

Doktor: Kérem, fáradjon be hozzám amint teheti.

Feleség: Rendben.

8. kapcsolás

(Zokogás.)

Anya: Te vagy az, lányom?

Feleség: (hüppögve) Igen… én.

Anya: Mi történt?

Feleség: Nem szeret.

Anya: Kicsoda? Ne magázz!

Feleség: A férjem nem szeret.

Anya: (döbbenten) Honnan veszed? Az nem lehet! Ő, aki annyira bizonygatta az érzéseit.

Feleség: Igen… Érzéseit meg sem fogant gyermeke iránt. Utód kellett neki. Az utóbbi időben sokat veszekedtünk emiatt is.

Anya: (csodálkozva) Nem mondod! Hát add meg neki, amit kér. A férfiak, tudod, elég követelődzők.

Feleség: Anya!

(Csend.)

Anya: Mi az, lányom? Miért hallgatsz?

Feleség: (szomorúan) Meddő vagyok. Nem lehet unokád.

(Csend.)

Anya: Mi a helyzet az örökbefogadással? Én tudnék szeretni egy árvaházi csöppséget is. Ha mindketten dolgoznátok, én vigyáznék rá. Ennél az egyedüllétnél minden jobb.

Feleség: Hallani sem akar róla. A saját vérét szeretné továbbadni.

Anya: Régóta tudja?

(Hallgatás.)

Megcsal?

Feleség: (hidegen) Igen. A kezdetektől fogva.

Anya: Hogy érted ezt? Ki az a másik nő?

Feleség: Nem nő.

Anya: (szörnyülködve) Uram Isten! Úgy érted… Nálunk ilyen is van, nem csak a filmekben? Elért hozzánk a nyugat. Felháborító!

Feleség: Nekem mondod! Azért hívtalak, hogy tanácsot kérjek tőled. Mit tegyek?

Anya: (tanácstalanul) Tőlem? Maradi, vén anyádtól? Ki volt a diszkók bálkirálynője, hanem te.

(Gondolkodik.)

Ez egy ötlet. Vesd be a női furfangjaidat! Kozmetika, öltözködés, mit tudom én még mi.

Feleség: Gondolod, hogy segít?

Anya: Ha minderre fényt derítettél, nem is vagy te olyan ostoba.

Feleség: Ezt nem éppen dicséretnek szántad, igaz? Na mindegy! Majd hívlak.

9. kapcsolás

Rendőr: Parancsoljon, főkapitányság!

Feleség: (zaklatott) Segítség! Megsebesültem! Segítség!

Rendőr: (komolyan) Asszonyom! Halló! Jól van? Mondjon el mindent! Beszéljen!

Feleség: (elfúló hangon) Mindenütt vér. Az én vérem.

Rendőr: Hol van? A tettes a helyszínen?

Feleség: Elmenekült. Az anyja… tudta, milyen… kitervelték.

Rendőr: Legalább a kagylót ne tegye le! Mindjárt lenyomozzuk a hívást. Hallotta, amit mondtam? Hallott?