Új kezdet
A harmadik világháború után
már az ember teremti,
ezúttal újjá a földet.
A föld pedig kietlen és puszta,
a levegőben káros sugárzás lebeg.
És mondja az utolsó ember:
Legyen ismét világosság.
És lesz világosság. Látja az
ember, hogy a világítás jó,
elválasztja tehát a
világosságot a sötétségtől
egy villanykapcsolóval.
És elnevezi a világosságot munkának,
a sötétséget pedig alvásnak.
Így lesz az első nap reggele után este.
Aztán azt mondja az ember:
Legyen boltozat a feje felett,
hogy elválassza a csapadékot
a holmijától. Bizony, így történik majd.
Utána nevezi el a fedélt tetőnek.
Ezzel telik el a második nap.
Aztán az ember gyűjt
magának iható vizet.
Elnevezi az udvarán kívüli
területet mérgezettnek,
a háza körülit pedig
fertőtlenítettnek.
És látja az ember, hogy ez jó.
Ezután kezd csak el
növényeket termeszteni.
Világít az udvarán, hogy
nyoma legyen az életnek.
Két nagy lámpát szerel fel,
Hogy éjszaka is uralkodhasson.
Ezzel a munkával telik
el a negyedik nap.
Aztán kiderül, hogy pár
állat is életben van.
Befogja őket az udvarába,
hogy felpezsdítsék az életét:
vízieket és szárazföldieket,
továbbá repülni képeseket.
Ez nagyon tetszik neki.
Megteremti hát szaporodásukhoz
a megfelelő feltételeket.
Ez egy újabb napjába kerül.
Mivel nem jó az embernek egyedül,
klóónoz magának egy társat.
Saját képmására teremti őt nővé,
hogy az meg rajta uralkodjon.
A hetedik napon szeretkeznek és
a kéjtől elgyengülve megpihennek,
hogy aztán tovább szaporodhassanak,
sokasodhassanak, újra betöltve és
meghódítva a földet, mert kár érte,
nem használták ki teljesen,
míg az nem esik egészen darabjaira.
