Itt élni

Akár a fák, itt vertem gyökeret

az ennél-nincs szebb-ég alatt,

nem kívánkozom el, csak menjenek

a kora őszi madarak.

A sors nem tépi az érett kalászt,

mint büszke, üres társait;

megalkuszom, mert itt nem lehet mást:

egy hely sem az, mi jónak hitt.

Őszi négysoros

Tekintetem én az égre vetem,

hol a felhőkkel barázdált határ

langymeleg esőszemeket növeszt,

és tócsákban már érik is a szál.

Rövid versek

Cím a végén

Kedvesem, bárhogy is,

de tudnod kell, anya vagy.

Szerelmen kívül

Fogantál szavakat,

Szültél a világra

szerelmes verseket,

de én nevelem és

dédelgetem őket.

Hűtlen lettél kedvesedhez,

s csak az övé a játék.

Nem hallod, mint tanulnak

beszélni. Pár hét

múlva elindulnak

tőlem hozzád.

Valamennyinek egy

szó hagyja el az ajkát:

Szeretlek!

Arc poétika

Míg koponyám

kezemben forgatom

fogan meg bennem

a Shakespeare-i kérdés:

a gondok még csak

pelyhedznek államon,

s az élet nem-e egy tévedés?

Én + te

Kezdetben teremtettem én,

egyedüli ember

meny és föld ölén.

Látta az Úr, számomra

nem jó egyedül,

téged küldött mellém

magányomra ellenszerül.

Nekünk adott mindent:

a virágot, a világot,

míg gyökeret nem vert

közöttünk a szerelmi átok.

Eddig elmentél mellettem,

elmentem melletted.

Nem éreztük egymás

Lényét, csak, mint testvérek.

Ám szerelmet szakajtottál

s megkínáltál engemet.

Észrevetted más vagyok,

és én is észrevettelek.

Szégyelltem magamat,

szégyellted magadat,

mindketten tudtuk,

egy a szent akarat.

Véget ért az éden.

Azóta küszködünk

a felejtés kezdetében.

Emlékvers

Soha el nem tűnő

délibáb vagy,

megfoghatatlan

és örök.

Láttalak ezernyi

látomásban.

Szerettelek, ezért

mindent köszönök.

A szerelemre

Vége! Nem érdekel, hogy

a szívem kéri-e.

Mint pontnál, halkuljon el

a hév a mondat végire.

A következő pár sor

már új élet legyen,

bekezdéssel, új szavakkal

egy tiszta lap széliben.

Esti kép

Sötét van. Csata

utáni porfelleg.

Az elfárasztott tér

ködtől vészterhes.

Sebesültjeit

szedegeti a határ,

a megfáradt munkás

hazatalál.

Édesanyámhoz

Első csillagom te voltál, anyám,

minden egyes sötét egyedüli éjszakán.

Tőled indultam s vissza hozzád érkezek

kísérjenek bár tejútrendszerek.